Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Rejtő Jenő versei
  2024-03-16 20:45:30, szombat
 
 







REJTŐ JENŐ VERSEI


Rejtő Jenő (született Reich, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29. - Jevdakovo(wd), Kamenkai járás, Voronyezsi terület, oroszországi megszállt övezet, Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, filmíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.

Alighanem a P. Howard írói álnéven közismert Rejtő Jenő az egyetlen magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval, talán még felül is múlja - de még a neve sem fordul elő sem Rejtő, sem Howard formában legbőségesebb irodalomtörténetünkben sem. (Csak a Magyar Irodalmi Lexikonban szerepel.) Az irodalomtörténet nemcsak azt nem vette tudomásul, hogy tehetséges író volt, hanem még azt is alig, hogy egyáltalában élt. Még arra sem becsülték, hogy legalább lebecsüljék. Pedig ez a Rejtő-Howard vagy öt évtizede nevetteti már a legszélesebb magyar olvasóközönség egymást követő nemzedékeit.

"Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot" - írta róla Hegedűs Géza.

Legismertebb művei látszatra ponyvaregények, azonban életművét ma már nagyra értékelik. Kamaszkorában verseket írt (ezeket nem publikálta), majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napisajtóban. Az 1930-as évek elején kabarédarabokkal és bohózatokkal jelentkezett a pesti színpadokon. Ezzel egyidőben füzetes ponyvákat, majd operetteket, végül - részben külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva - kalandregényeket alkotott. Sajátos stílusát egyéni, groteszk, nyelvi humor és ,,váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája" jellemezte. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott ponyvaparódiáival aratta, olvasottsága a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Latabár Kálmánhoz, Salamon Bélához is.

Miután kivezényelték a Don-kanyarba, 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg/tűnt el a keleti hadszíntéren, a Szovjetunió (oroszországi) területén.


Életpályája, munkássága - Wikipédia

Link







REJTŐ JENŐ VERSEI


Rejtő Jenő könyveit sokan ismerik, ám azt már kevesen tudják róla, hogy verseket is írt. Évekkel ezelőtt voltam egy épp megjelenő könyv sajtóbemutatóján, amely róla szólt. Ekkor derült ki számomra is, hogy Rejtő Jenő verseket is írt. Nemrégiben egy játék során előkerült a neve, és eszembe jutott, körbenézni az Interneten, hogy megtalálhatóak-e versei valahol. Google barátunk nem tudott érdemben segíteni, így elhatároztam, hogy kézbe veszem az ügyet, és ezt a bizonyos könyvet: A versek Hámori Tibor Rejtő Jenő rejtélyes élete című könyvéből származnak.
Remélem sokaknak örömet okoz majd! Mert ő költőnek is kiváló!

Mivel ezek már szabadon közölhetők, hiszen letelt a szerző halálától számított 70 évre kiterjedő szerzői jog, mutatok néhányat közülük.







A KACAGÓ HALOTT


Veszettül bomlott a tél
És tombolt a mámor a nagy, nagy szivtelen
S ekkor történt egy lázas éjjelen
Hogy bent a kriptaváros holt szivén
Meghalt a szerelem... meghalt a szerelem...
És vadul hörgött az éj
Sirtak a csillagok
Felsikoltott a kéj!
És megálltak mind az órák... napok...
Az élet az éjbe sirt, jajgatott:
"A szerelem halott... A szerelem halott..."
A holtat mind keresték
Kutatták szobámat...
Először jött az éj
Aztán betekintett a bánat
Jött kutatni szenvedéj
S mind ott jajgattak, sirtak szüntelen:
"Hol a holt szerelem... Hol a holt szerelem..."
És bejött a borzalom...
Keresgélt hangtalan
A néma hajnalon...
A gyötrelem nyögött be csendesen.
Keresgélt sirva... "Hol az Istenem..."
És sápadtan... vén halál arcával...
Beszólt a hajnalfény: "Megvan a holt szirén...?"
Én röhögtem zokogva
Ők mind ott üvöltöttek...
Mint a sirnál az ebek
És egyszerre eszeveszetten
Hörögve lázba... vadul hirtelen...
Kitéptem a szivem...! s bent volt veresen







A SEMMI LANTOSA


Utfélen ült, kopott kereszt mellett
szemében sárgás... gyáva... irigység...
Kezében egy fa... mit penget... penget...
Talán... lant lehetett réges rég.
Ott ült kopottan nappal, éjszaka
Az ajka törten, elhalon remeg
Azt mondják Ő a senki lantosa
Csak suttog bambán vad énekeket.

Bomlottan bárgyun mindég énekel
Hajadon-főtt... nyárba... hóba... fagyba..
csak dalol, s nem áll szóba senkivel
Dalol éjszakába, alkonyatba
És kérdezték: "Ki vagy...? Ki volt Apád...?"
Csak énekelt és közben könnyezett
És kérdezték: "Volt kedvesed...? Arád...?"
Csak énekelt és hüljén nevetett

Ha kérdezték: "Nincs gyermeked...? Anyád...?
Egy csendes régi szonettet nyögött...
Hivták: "Gyere... kapsz ételt... jó szobát..."
Dalolt... aztán vadul kiköpott!
Ő volt a semmi őrült dalossa...
Ő volt a koposz piszkos rejtelem
Hogy honnan jött? ... Nem tudták meg soha
És megfagyott egy téli éjjelen.







AZ ELJÖVENDŐ SZERETŐMHÖZ


Te vagy a néma éjjel árnya
Sötét szemed lángot lövel
Megtébojul majd aki látja
Te vagy a néma éjjel árnya.

Te vagy a sorsom vad szeszéje
Te vagy a láng... a pusztulás
Repülök feléd láztól égve
Te vagy a sorsom vad szeszéje.

Te vagy a jövöm nagy álma
Felettem vagy, de jössz felém
S már most, várok egy éjszakára
Te vagy a jövöm nagy álma.

Te leszel majd ki földre huzol
S üvöltesz mint a furia
Te leszel majd ki értem lángol
Kit nem hagyhatok el soha.

Te leszel majd ki csendes éjjel
A forróságom kacagod...
S míg kérlek lázas szenvedéjjel...
Táncolsz és kinom itt hagyod.

Te simulsz hozzám forrón lágyan...
Te nevetsz nyersen kinomon
Te becézed majd minden vágyam
Te rugsz majd el hajnalon.







ANYÁM


Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked
Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém
Ne fájjon értem drága jó szived
Hisz annyi rosszat követtem el én.

Anyám! Ha jönnek, s mondják majd Neked
Hogy sírva járkálok az éjszakán
És hajnalban részegen nevetek
Anyám! Fordulj félre, s ne gondolj reám.

Ha jönnek s mondják majd Neked
Hogy egymagámban halkan suttogok
S riadtan néznek rám az emberek
Ne hidd azért majd, hogy bolond vagyok.

Mert boldog vagyok olyankor Anyám,
Ha halott mezőt járok egymagám...
Felejts el engem...elveszett csatám...
És zsákutcába visz az én utam.

Azért mégis.. .ha mondják majd neked...
Hogy... hajnalban... egy gázlámpa... alatt
Keresztül lőttem hörgő mellemet...
Anyám!... sirasd meg... nyomorult... fiad.







DAL... DAL... DAL...


És jöttek az első öntudat napok
Megjöttek az első lázas dalok
S azt sugták mind a drága rittmusok
"Boldog vagyok! Boldog vagyok!..."

Jöttek a csókos drága Kedvesek
Hozták a színes forró éjeket
Azt sugták mind a kedves énekek
"Én szeretek! Én szeretek!..."

Jött a legelső szálló hópihe
Elmult az álmom nagy szerelmese
S azt sugta mind a nyögő versike
"Nincs senkise! Nincs senkise!..."

Jöttek a fázós téli hajnalok
Elvittek Kedvest, éjt és bánatot
S azt sirják mind a könnyes, bus dalok
"Hogy meghalok... hogy meghalok...!"

Mese, dal: csak álom. Illuzió!
Magának Manci akonél minden csak mese, csak dal.
Csak illuzió!







ÉGŐ VÁGYAK...
(Lázas sóhajom hozzád)


Ma éjjel Velencében jártam
Az álmom szép volt, színes, csillogó
A szerelem nagy, szent templomát láttam
És szívemről felolvadt mind a hó
A vágy templomában oltárkép állott
S előtte térdeltem én könnyezőn
Feléd a vágyam hő imába szállott
S a kép felém közelget remegőn
Az oltárkép te voltál szent csodám
Imádott tested két karomba hullt
Az ajkadon ott remegett a szám
És forró vágyam vad csókokba fúlt.
Csodás szemedben kigyulladt a láng
S a csókod tüze perzselte a vérem
Vad vágyam mogó volt és falánk
S a tested adtad, mit imámba kértem
És aztán jött egy nagy szent pillanat
Az első csodás beteljesülés.
És aztán... mindez, csak álom maradt.
Mert jött a bús, fájó ébredés -
Élet! forró vágyak bakója vagy
Kacagj rajtam; hisz én könnyezem
Vagy elvigyél, vagy messze elmaradj
De lassú tűzön ne égesd szívem
A boldogság egy álomkép csupán
Mit távolból imádhatok csak én
Forró asszonyt nem csókolhat a szám
Az élet szépet nem hoz én felém
Az éjszakám a forró könnyek násza
Az életem egy nagy szent akarás
A forró tested vérző szívem álma
Te vagy a vágy, egy őrjítő varázs
Ha forró tested két karomba zárnám
S beléd csókolnám mind azt ami fájt,
Ha hozsannára két karom kitárnám
Akkor nem várnám annyit a halált.







HA VALAKI JÖNNE..


.

Ha valaki jönne, csuf téli hajnalon
Mikor minden felbug és szorit a torkomon
Ha iljenkor jönne... csendbe... szomoruan
Jönne akit várok, keresek, hasztalan
Leborulnák térdre és lüktető fejem
Ölébe hajtanám...
Lihegnék fáradtan... térdét szoritanám
Friss harmatos ölét, csókkal boritanám
Hullana a könnyem hófehér combjára...
Hörögne a mellem... a zokogás rázna...
Fáradtan, megtörten, vad keserves vággyal,
Bus férfi sirással...
Szólna hozzám lágyan... halkan... bánatosan,
Simogatná fejem... s arcomat szorosan...
Egyre szoritaná kis puha ölébe...
És én a hajnali... sápadt csöndességbe
Kezdenék vallani...
Felsirnám ott, tépett összetört életem
Beteg lázas agyam... sápadt, fáradt fejem
Piszkos éjji álmok, kéjbe fult titkait
Ezer rongy szerelem, kifestett csókjait
Bus bojongó vágyak, miket sohasem láttak
miket kinevettem
Régi éjszakáknak festett durva kéjét,
Tehetetlen dühöm undok irigységét...
Aljas pillanatok... éhes mocskos vágyak...
Ezer pillantásom, amit sohasem láttak
Százezer gondolat, mit félig gondoltam
s vágyódtam utánuk...
Lihegve... kifultam... elsuttognám "Ámen"...
Ölébe hajtanám, fáradt, zugó fejem
Ő, tudom kiköpne... felrugna... ott hagyna...
s vergödve a földön... utána zokogva...
Azt sugnám lihegve... hajnali pirkon...
Igaza volt néki!







HAZUGSÁG?...


Szent imákkal beteg szivvel
Mások csodáit megcsodálva
Várjuk a reggelt eltünödve
Míg igénytelen száz csendes óra
Messzeröppen.

Délibábok futó lidércek
Hazug mesék sok cifra ének
Hiába várnak találkozóra?
Hiába mondok bus szemednek
Tündérmeséket?

Hazugság hogyha csendes éjjel
Agyon kinzott fáradt szivemmel
Igérek Néked szent csodákat
Igaz jövőről boldog nászról
Melódiákat?

Hazugság, hogyha tikkadt ajkkal
Forró testtel szent reménnyel
Hiszünk magunkba dus szivünkbe
S összebámul sápadt arcunk
Mindent váron?

Hazugság minden esküvésünk?
Minden könnyünk minden álmunk?
Ezer csodás színes reményünk
Mit összebujva csöndben várunk
Égi órán?

Hazugság, hogyha fáradt testtel
Imádkozva eltünödünk
S az élet míg mi csendbe várunk
Másnak hoz meg mindent, mindent;
Hazugság, hogyha mégis várunk?
Hazugság, hogyha hisszük Istent?...







MESE...


Egy bolond mese lesz a kettönk sorsa
Két elhaló, üres bus mese
És leszünk mégis egy mese bolondja
A mese: minden mese végzete

Fölöttünk lesznek uj bolond mesék
Az uj mesék bolondjai leszünk
Mondunk magunknak hazug rongy mesét
S nem vesszük észre majd, hogy szenvedünk

Egymásnak nem mesélünk sohasem
Külön mesélünk majd a csendes éjnek
Ez furcsa lesz, nem tudja senki sem
Hogy két halottja lesz egy bus mesének







MOST MEGY... MEGY...


És most megy mindég... mindég távolabb
Egyhangu uton... busan... csendesen...
Amig lassan... lassan... magamra hagy
Észrevéttelen.

Mi egymástól nagyon messze voltunk
Én jajgattam és ő csak kacagott
Együtt mi ketten sohasem daloltunk
És most megy... megy... ott.

Járt a fényben melj engem körülvett
Járt a mosoljgott vigan, boldogan
Mig én magamban sirtam könnyeket
Némán hangtalan.

És most megy... mindég... mindég távolabb
Egyhangu uton busan csendesen.
Amig lassan... lassan... magamra hagy
"Az életem."







SÍR (A) FELIRAT




Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.







SÍRFELIRATOM


"Élt huszonnégy évet, meghalt boldogan"
A forró mámor hülye tavaszán
Sokat beszélt és sokat nevetett
Koravén szive összetört korán
A jelenben nem volt Ő sohasem
A jövője kinevette bután
Élete volt egy sötét rejtelem
A halála: egy epizód csupán
Oktalan volt koldusa sok reménynek
Bolond volt: zsarolta az életet
S mikor az élet keveset adott:
Dacosan, vadul mindent elvetett
Sirassátok e sirban pihenőt,
Nagy mártir volt: a semmi harcosa
Pár könnyel gyászoljátok csendben őt
De utjára ne lépjetek soha
az agyát felszivta a végtelen
a szive; lent a sirban elrohadt
örökül hagyott néktek, komoly, busan
Libegő lehetetlen álmokat.
Komédiás volt
A szivével játszott
És fájva sirt hazug rongy könnyeket
Keresztre huzta fáradt mosolya
S kinjából:
A halál váltotta meg.







SOHASEM TUDTAM ÍRNI!


Én még sohasem irtam.
Csak leirtam ezt meg azt és igaz sem volt.
Most tudok irni és látom, hogy mi az.

Igaz.
Olyan igaz, mint maga a valóság
És mint ami nincs, egy matematikai álom:
Az absolut jóság. A köbön.
Most már nem fogok többé irni, csak leköpöm.
Magát Anatole Franceot is és
Tudok már irni, sőt többet sirni
És még többet kibirni
Ha valaki erre kér.
Most zavar nagyon, hogy nincs mér.
Mivel verset nem tudok irni
Most már sürübben teszem. Lehet hogy szép
lesz
Mint a giccs volt, mint egy idegen földrész,
Ahol sohasem jártam és mégis
Elvezettem oda nagy veszélyek közé
Mindég csak másokat. És tehettem bátran.
És igy kishijján magam is ott jártam.
Most láttam. Nem kéjutazás volt, csak
Megmutatták bizonyára lelkes emberbarátok
Azóta félek, hogy lesz egy szenvedélyem.
Mint a kokain. És mindég e pillanathoz
hasonló(?)...
A hipnózis. Da nutz ká váme







VALLOMÁS...


(: Irtam egy boldog éjszakán? :)


Egy forró csók tüzelte fel a vérem
Egy égő vágy, amit Te adtál nékem
Egy lázas álom volt az éjszakám
S egy boldog hajnal köszöntött le rám -
Mi vagy Te nékem, - el nem mondhatom
Te vagy az Élet - lázas karnevál
Ha Te elmész... jöhet már a Halál! -
Te vagy az első lázas álmodás
Te adtad mindazt, ami szép, csodás
Egy imádságom van, a szerelem
S egy oltárképem - az vagy Te nekem.
Lehet, hogy Nálad röpke pillanat.
A csók, mi tán nem szivedből fakadt.
Lehet, hogy vissza nem jő már soha
Hisz ez az élet, oljan mostoha -
De hogyha jössz, hogy forrón ölelj át,
Szivem tovább dalolja vágy dalát
Ölelj vadul, csókodban égjek el
Hisz egyszer majd ugyis feledni kell
Ha multunkból már csak emlék marad
S egy összetört, vérző sziv meghasad
Akkor, hiszem, hogy könnyezel talán
S rájössz, hogy nem egy flört voltam csupán -
Te vagy a vágyad vad királja
S ha összetörten kinevetsz...
Majd várlak mindég ujra, fázva...
Te vagy a vágyak vad királja
A jövőm csókos alkonya.







Fenti vers tartalom Hámori Tibor Rejtő Jenő rejtélyes élete című könyvéből származik. Az esetleges elütésekért és vélt nyomdahibák javításáért mindenkitől elnézést kérek.










Néhány idézet Rejtő Jenőtől, ami megnevettet:


Nemsokára március 29-e lesz. Ez önmagában nem kéne, hogy indok legyen a nevetésre, de ha figyelembe vesszük, hogy Rejtő Jenő akkor lett volna 119 éves, akkor mindenképpen az. Főleg, hogy legnépszerűbb műveiből gyűjtöttünk össze mosolyogtató idézeteket.


,,A halottal véletlenül találkozott a hálószobájában, abból az alkalomból, hogy felfigyelt e néhai úr hortyogására, és amint benézett az ágy alá, ott látta a megboldogultat békében nyugodni, harsány álomba merülten."
/Piszkos Fred közbelép/

,,A közügy mindenkinek kedvenc magánügye."

,,A pénz az egyetlen jó, amiből nem árt a sok."

"A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág."
/A szőke ciklon /

"A szerelem sötét verem. Különösen, ha letakarják és ráülnek."
/Az ellopott futár/

"Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan."

"Az ideám mindenesetre elsőrendű! Világhírű leszek. Az egyetlen mód arra, hogy valaki munka nélkül jólétben élhessen, és ne kritizálják."





"Az igazságot olykor eltemeti, de a hazugság mindig kiderül."

,,Az nevet utoljára, aki először üt."

,,Az ördög sem rokonszenves, és mégis jobban kedvelik, amikor gonosz, mint ha bölcsődalokat énekelne. Az ember ragaszkodik az illúzióihoz."

,,- Az ön környezetében mit mondanak például, ha valaki olyasmit tesz, ami nem tetszik.
- Szó nélkül fejbe ütik az illetőt. Ez határozott rosszallást jelent."

"CSAK A RUHATÁRBAN ELHELYEZETT TÁRGYAKÉRT NEM VÁLLAL FELELŐSSÉGET AZ IGAZGATÓSÁG"

,,Egyik kezével evett, a másikkal a lorgnont tartotta, és a korsónak támasztott könyvet olvasta, ami figyelemre méltó teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy Fülig Jimmynek kitűnő szeme volt, viszont a lorgnon üvege erősen nagyított."

"- És ha... fizetést ajánlanék, hogy dolgozzon?
- Engem nem lehet megvesztegetni."

"- Feltűnő ismertetőjele nincsen?
- Nagyon erős alkoholillatot lehelt rám.
- Sajnos, ez errefelé egyáltalában nem feltűnő."

"FIGYELEM!
A KLUB HELYISÉGÉBE LŐFEGYVERT, ÓLMOSBOTOT, KÉST, BOXERT VAGY BÁRMILYEN GYILKOLÁSRA ALKALMAS SZERSZÁMOT BEHOZNI AJÁNLATOS!
FEGYVER NÉLKÜL BELÉPNI TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES! AZ EBBŐL EREDŐ BALESETEKÉRT MINDEN FELELŐSSÉGET ELHÁRÍT AZ IGAZGATÓSÁG"

"Hogy állunk az alibijével?
- A micsodámmal?
- Az alibijével! Van alibije?
A terménykereskedő rémülten hebegett.
- A feleségem csomagolt... Úgyhogy nem tudom, hozott-e... ilyesmit..."

"HOTEL HALL A NÉGY BÖLCS SINTÉRHEZ
ÖT ÓRAI PÁLINKA TÁNC! ELŐÉTELEK! BEJÁRAT!
HIDEG-MELEG IDŐBEN NYITVA!"

"Íme, ha a gondviselés akarja, még egy neszesszer is elsül."

"Maga jobban tenné, ha elmenne csomagot hordani, nagy, erős ember, hogy sülne ki a szeme, csak lopja a napot, meg ki tudja, mi mindent."

"Minden valótlan tény felismerése egy lépéssel közelebb visz a való tényálláshoz."

"- Mit tehet ilyen helyzetben egy költő?
- De minek kellett úgy szájon vágni, hogy fejest repüljön az oázis másik végébe?
Troppauer elfogódottan morzsolgatta az ujjait.
- Istenem... Költő vagyok. Mit csináljak? "

,,Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Mer az egész világ olyan mint egy nagy tolongás: hol elől van az ember, hol hátul."

,,Szegény Piszkos Fred, ha előre sejti, hogy egy angol hadihajó kapitányának ápoltsági szintjéig mosdatják, aligha vág bele a dologba."

"- Tudod te, mi az a reklám? Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.
- Értem. Ez a reklám.
- Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek hogy valaminek örülni fognak."





"- Uram! A késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
- Milyen kés volt?
- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
- Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
- Kagyló.
- Hány részből?
- Egy darabból készült.
- Akkor nincs baj. Megvan a kés!
- Hol?
- A hátamban.
- Köszönöm...
- Kérem... A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
- Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem...
- Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem."
/Piszkos Fred, a kapitány/














  
 
0 komment , kategória:  Rejtő Jenő  
Ki volt valójában a rejtélyes Rejtő Jenő?
  2024-03-15 21:00:29, péntek
 
 







KI VOLT VALÓJÁBAN A REJTÉLYES REJTŐ JENŐ?


Ha Rejtő Jenőre gondolunk, magunk előtt látjuk a sivatagot, talán egy oázist néhány légióssal, gyanús alakokkal, no meg Piszkos Fredről sem feledkezünk meg. De ki volt valójában a P. Howard néven publikáló író, akire máig a ponyvák királyaként gondolunk? 119 éve született Rejtő Jenő.

,,- Uram! A késemért jöttem! - Hol hagyta? - Valami matrózban." Azok, akik már hallották Rejtő Jenő nevét, biztosan ismerik a Piszkos Fred, a kapitány ütős nyitójelenetét. A Rejtő-ponyvák népszerűsége megjelenésük óta semmit sem változott, sőt a történetekből képregények és hangoskönyvek formájában is testet öltöttek már azóta. Írójuk életéről azonban meglehetősen kevés biztos információnk van, ugyanis rengeteg legenda lengi körül alakját - amik közül nem egyet ő maga terjesztett el, ahogyan olvasói is szorgalmasan hozzátettek folyton alakuló bibliográfiájához. A könyvtárak vagy a könyvesboltok polcain szinte lehetetlen olyan kötetre lelni, ami arra vállalkozik, hogy rendet tegyen az író legendáriuma környékén. Thuróczy Gergely néhány éve megjelent, A megtalált tragédia című könyvében az elsők között próbál fényt deríteni arra, hogy ki bújik meg a már-már regényhősi pozícióba lépett Rejtő Jenő alakja mögött.


Rejtő Jenő, a költő, a bokszoló, a színész és a kalandor

Reich Jenő 1905. március 29-én, egy zsidó család harmadik gyermekként született a budapesti Izabella tér 5. szám alatt. Két testvére éles ésszel megáldott, talpraesett fiú volt, Laliból később sakkmester és szakíró, Gyulusból pedig jogász lett. Öccsük nyughatatlan és csapongó kamaszként mindenbe belekóstolt, például a költészetbe. Verseit Ady Endre borongós és patetikus hangulatú művei inspirálták. Tizennyolc és tizenkilenc éves kora között egy kötetre való verset írt. Egy alkalommal részt vett egy Ady-esten, aminek az utolsó versébe, A fekete zongorába belesült. Mit sem törődve azzal a jelentéktelen ténnyel, hogy a teljes szöveg kiment a fejéből, ott helyben befejezést költött a versnek.

Szeretett sakkozni, később többek között József Attilával játszott a Japán kávéház (a mai Írók Boltja) egyik asztalánál. Érdeklődött a sportok iránt, pingpongozott, focizott és ökölvívást tanult. Az utóbbi gyakorlásakor egyszer eltörött az orra. Az egyik alakjához fűződő legenda szerint pedig egy másik sportsérülés miatt részleges arcbénulása volt, ezért nemcsak komoly férfi benyomását keltette a róla készült fotókon, de poénjait is rezzenéstelen arccal tudta előadni. Felnőttkorára elérte a százkilencven centit, izmos és marcona ember vált belőle, aki az utcai verekedésektől sem riadt vissza.

,,Szerintem két Rejtő volt. Az egyik: kellemes, barátságos, szeretetre méltó, nagyszerű csevegő, a szórakoztatás mestere. A másik: a nagyhangú, izgága, hirtelen haragú, ellentmondást nem tűrő, nem egyszer igen goromba, sőt erőszakos fickó. Szinte érthetetlennek tűnt, hogy az első számú kedves Rejtő pillanatok alatt - például egy ellenvetés miatt - átváltott a másodikra: a nehezen elviselhető P. Howardra" - emlékezett vissza barátjára Ritter Aladár. Hirtelen természete miatt tanácsolták el a II. Rákóczi Ferenc Felső Kereskedelmi Iskolából, miután inzultált egy tanárt, aki zsidósága miatt sértegette őt.

Tizennyolc éves korában úgy döntött, hogy megpróbálkozik a színészkedéssel, ezért beiratkozott Rákosi Szidi Csengery utcai színiiskolájába. Szidi azonban nem volt maradéktalanul megelégedve tanítványával. Rejtő így írt egy incidensükről naplójában: ,,Reggel a Váljunk el-nél volt próba, és én nem mentem el. Szidi elvette a szerepemet. Azt mondta: adtam neked egy szerepet, amibe briliáns lettél volna, és arra sem érdemesíted, hogy felgyere, nem is akarlak látni, és neked nem vagyok Szidi néni, az ilyen embereknek nem. Nem is akarlak látni."

A legnagyobb probléma az volt az útját kereső Rejtővel, hogy sok dologba kezdett bele, amit aztán félbehagyott. Végül valahogyan mégis eljutott a vizsgaelőadásig, amin Molnár Ferenc Az Ibolya című vígjátékát adták elő. A második vizsgaelőadás langyos fogadtatása után azonban végleg elment a kedve a színészkedéstől - a színháztól azonban nem. Berlinbe utazott színházi rendezést tanulni, ahol több műhelyben is megfordult. Ugyan családja igyekezett támogatni a fiút, édesapja így írt nagyobbik fiának: ,,Kedves Gyulus! Jenő írt ma, hogy 1-jén Berlinbe megy, és Lalit akarja megpumpolni. Ha nincs költsége, miért megy Berlinbe, maradjon Wienben. Különös, hogy mindig ilyeneket csinál, ami több pénzbe kerül." Miután fogyni látszott az otthonról érkező támogatás és a lelkesedése, egy időre búcsút intett a színháznak.

Arról keveset tudni, hogy mi történt vele az 1920-as évek közepén, naplójában főként csavargásairól és nőügyeiről tett említést. Megismerkedett a szerencsejátékkal, a függősége később minden keresetéből kiforgatta, állítólag a Piszkos Fred, a kapitány honoráriumát is eljátszotta. 1935-ben a Színházi Élet fotóval illusztrált rövid cikket jelentetett meg: ,,Az egyik Andrássy úti kávéházban évről évre, napról napra minden délután megalakul egy »kabaré-alsóparti«. Résztvevői Rott [Sándor] és Salamon [Béla], a két nagyszerű komikus, és mindkettejük háziszerzője, Rejtő Jenő. A játék kis alapon megy, nagy ugratásokkal. Délutánonkint átlag két kabaréműsornyi vicc hangzik el játék közben."


Rejtő ökölvívás közben törte el az orrát, aminek a nyomát élete végéig viselte





Életmódja az egyik napról a másikra regényeiben élő hőseiére hasonlított. Saját lakása nem volt, ismerőseinél, panziókban és bérelt lakásokban élt, a Berlinben töltött idő után pedig elindult, hogy bejárja Európát. Megfordult Hamburgban, Svájcban, Bécsben, Konstantinápolyban, Ankarában, Dalmáciában, Párizsban, Lyonban, Avignonban, Marseille-ben, Korzikán, Nizzában, Veronában, Padovában és Velencében.


A Karinthy-barátság és Rejtő öngyilkossága


Rejtőt élete első felében elkerülte a szerencse. Miután visszatért Magyarországra, elhatározta, hogy lapot alapít a nagy gazdasági világválság kellős közepén. A 20 filléres Nagykörut 1930 novemberében jelent meg először és egyben utoljára. A folyóirat bukása után Karinthy Frigyes sietett a segítségére, aki megláthatta Rejtőben a lehetőséget. A Pesti Naplóban megjelentetett egy cikket, amiben az öngyilkosságról próbálta lebeszélni - igaz, a férfinek esze ágában sem volt véget vetni az életének -, hogy felhívja rá az emberek figyelmét.
kapcsolódó,,Nyald ki a seggem, Karinthy!" - Az irodalomtörténet legszórakoztatóbb barátsága
,,Nyald ki a seggem, Karinthy!" - Az irodalomtörténet legszórakoztatóbb barátsága

Sajtóturpisságuk hamarosan barátsággá mélyült, és Rejtő Karinthy partonáltjává vált. Mentorának hatására vágott bele a kabaréírásba is. Testvére, Gyula szerint pedig olyan szoros volt a kettejük közötti kapcsolat, hogy az író öccse karjai között halt meg. Ugyan Rejtő valóban találkozott Karinthyval halála napján, a végzetes pillanatban azonban mégsem volt ott, amit Karinthy Frigyesné visszaemlékezése támasztja alá: ,,Visszament szobájába. Néhány perc múlva zuhanás hallatszott fentről. (...) Frici ott feküdt a földön, pizsamában. Már meg volt halva. Egyik lábán rajt volt a cipő, fekete félcipő, kioldott zsinórra. (...) 14 pengőt találtak a zsebében. Rejtő Jenőtől, a penzió egyik állandó lakójától, a P. Howard álnéven humoros detektívregények írójától nyerte kártyán, még délelőtt." Az viszont biztos, hogy Karinthy nagyban hozzájárult Rejtő karrierjének indulásához, aki később operettszerzőként is sikeressé vált, illetve belekóstolt a filmírásba is.


Karinthy sokat segített Rejtő karrierjének az indulásában





Kalandos nőügyek, két válás


Rejtő hatalmas termete - és valószínűleg hírneve - számtalan női szívet megdobogtatott. A nőcsábász író egy Bécsben kelt levelében mellékesen említette meg, hogy teherbe ejtett egy nőt: ,,más állapotba juttattam, és meg akarja szülni a gyereket, mely fixa dőreség viszont, de nem tehetek ellene semmit". Főként a színésznők körében volt igen népszerű. Partnerei lelkiállapotával nem sokat törődve bármikor lecserélte aktuális barátnőjét egy másik nőre, ha a szeszélye éppen úgy tartotta.

Kétszer nősült és kétszer vált el, érdekes módon feleségeit nem színházi körökből választotta, a házasságaiban sokkal praktikusabb szempontok alapján választott: mindegyik feleségét gépírókisasszonyként alkalmazta. Már kamaszkorában is efféleképpen kötötte össze a kellemeset és hasznosat. ,,Bözsi már 2 napja megjött. 8-kor voltam fent nála, csókolóztunk, veszekedtünk, és legépelte egy csomó versemet" - írta naplójában.

Első felesége, a nála öt évvel idősebb Boros Róza korábban Heltai Jenő és Kassák Lajos gépírónőjeként dolgozott. Házasságuk két évig tartott. A válást a nő indította, és képviseletére sógorát, dr. Reich Gyulát kérte fel. Rejtő azonban hamarosan másodszor is megnősült, a három évvel fiatalabb, elvált Gábor Magdát vette el, aki a 30-as és 40-es években olyan angol szerzőktől fordított mint P. G. Wodehouse vagy A. A. Milne. Férje a válásuk előtt két évvel hagyta el.


Ki volt az a P. Howard?


No de hogyan lett Reich Jenőből Rejtő Jenő vagy P. Howard. Hivatalosan mindig Reich maradt, a Rejtő írói nevet ő maga választotta. A P. Howard vagy a Gibson Lavery néven publikált történetei mögött az olvasók egy angol és egy amerikai férfit képzeltek, és úgy hitték, Rejtő csupán magyarra fordítja őket. A ,,külföldi név alatt, ami akkoriban, hogy az olvasók jobban vegyék a könyveket, egyáltalán nem volt szokatlan (...) amikor a fasiszta üldözések kezdődtek Magyarországon is elterjedni, ez a név nagyon jó fedőnévnek bizonyult egy darabig" - válaszolta meg a kérdést Rejtő bátyja. Lányi András filozófus és esszéista szerint pedig ,,a kettős álnév valószínűleg nem puszta hóbort volt tőle, hanem a kiadó kívánsága, aki egy szerzőtől - legyen az bármilyen népszerű - mégsem tudott volna rövid idő alatt ilyen tömegű művet produkálni."


Rejtő megújította a ponyvairodalmat





Az emberek imádták a fénykorukat élő ponyvákat és magát P. Howardot is. ,,A tömeg olvasni akar: olyan olvasmánnyal kell őt az íróhoz emelni, amelyet megért és amely fölkelti érdeklődését. Vitathatatlan helyzet, ha a jó írók nem törődnek a tömegolvasóval, akkor a rossz írók törődnek vele. Ebből lesz a népszerű, irodalompótló vagy irodalomellenes ponyvaregény, és ezt nem tudja megszüntetni semmiféle cikk, fejcsóválás és szónoklat, csak maga az irodalom, maga az író, aki úgy szólal meg, hogy a hangját mindenki meghallja" - mondta Lovászy Márton újságíró és lapszerkesztő.

1930-as évek füzetes regények legnívósabb műhelye a Világvárosi Regények volt, ami tíz éven át közel 1000 füzetet adott ki hazai szerzőktől, amit tíz fillérért árusítottak. A legenda szerint Rejtő együltében megírt egy-egy ilyen történetet, bár később mindig javított még rajtuk. A Világvárosi Regényeknél 1940-ig 20 filléres ponyvát publikált. Rejtő édesapja fia ponyvaírói karrierjét is Karinthynak tulajdonítja:

,,Talán Karinthy az oka, hogy erre a műfajra adta magát. (...) »Ez való a te humorodnak« - mondta neki Frici a Japán kávéházban."

1942 őszén azonban életbe lépett a ponyvarendelet a papírhiány miatt, ami előírta, hogy három pengőnél olcsóbb nyomdatermékek megjelenését a minisztérium által kel engedélyeztetni. Mindeközben pedig a szélsőjobboldali sajtó ponyvaellenes kampányt folytatott, mert féltette a magyarság erkölcseit, sőt 1940-ben egy cikkben Márai Sándor is felszólalt a ponyvák ellen, pedig köztudottan nem is olvasta őket.

A nehéz időszakon Rejtőt önmenedzselési készsége segítette át. A legendát ugyanis, miszerint megjárta a Francia Idegenlégiót, ő maga terjesztette el, a külseje alapján pedig egyáltalán nem volt nehéz elhinni róla. Az egyre sikeresebb légiós regényeinek leírásai szemernyi kétséget sem hagynak afelől, hogy írójuk valóban megtapasztalt a sivatagi körülményeket. Afrikában ugyanakkor valóban járt.

A Piszkos Fred, a kapitány első sorait is valós élmény ihlette, egy alkalommal Hamburg rossz hírű külvárosában, Altonában sétált haza késő éjjel, amikor beleszaladt egy kés a hátába. Az eset után hónapokig kórházban feküdt. Rejtő a ponyvaírók példájává vált, akik szívesen vették át saját regényeikbe az ötleteit. A hihetetlen tempóban és mennyiségben előállított írásokra fordított munka azonban kétségkívül megterhelte a ponyva királyát, aki az éjszakákat is átdolgozta. Harminc-negyven órát is képes volt egyhuzamban az íróasztala felett tölteni, közben kávét ivott, cigarettázott és az Aktedron nevű amfetaminszármazékot szedte, hogy ébren tudjon maradni. Közben pedig egyre több ismerőse kapta meg a munkaszolgálatos behívóját.


A legnehezebb évek és a munkaszolgálat


Rejtő hamarosan az idegosztályra került, aminek köszönhetően egészen 1942 őszéig el tudta kerülni a munkaszolgálatot - de végül ő is sorra került. ,,Egy Spirmann Gusztáv nevű nyilas 1942 novemberében feljelentette... Súlyos betegen hurcolták el a kórházi ágyból (...) A leszerelési igazolványával rohantunk ki, de már késő volt. Soron kívül beosztották egy büntetőszázadba, és bevonulása után hat nappal elvitték" - emlékezett vissza Rejtő apja.

Egy név nélkül megjelent cikk már korábban is támadta Rejtőt: ,,Howardról később kiderült, hogy pesti zsidó gyerek, Rejtő-Reich Jenőnek hívják. A »Howard« regényeknek az az érdekessége, hogy piedesztálra emeli az alvilág söpredékét, a rablókat, a gyilkosokat, csalókat, betörőket. Íme, így terjeszti a zsidóság a mételyt a Terézvárosból."

1942 októberében pedig egy egész oldalas Bemutatjuk a Piszkos Fred szerzőjét című cikkben szedte szét a ponyvaírót:

,,Néhány évvel ezelőtt új szerzőt avatott a ponyvát olvasó közönségünk. A szerzőt P. Howardnak hívták, s ezt megnyugvással vette tudomásul mindenki - bár egy kicsit gyanús volt a derék angol, aki (...) beutazta a fél világot, s hazai zamatú neveket adott hőseinek. (...) S ez a titokzatos, bizonyára kalandos múltú külföldi író most itt sétál Pesten (...) Mr. Howard néhány hete hagyta el az egyik ideggyógyintézetet, s civilben Rejtő Jenőnek hívják."

Akkoriban szenzációnak számított, hogy a híres P. Howard egy és ugyanaz a személy, mint a szintén népszerű Rejtő Jenő. A cikk szerzője azzal vádolta Rejtőt, hogy kék szemű, szőke szereplőjével szemben a zsidó karaktert favorizálta. ,,Még Piszkos Fred, vagy a legutolsó angol hajósinas is becsületesebb itt, mint Hufheisen volt" - írta A pokol zsoldosaira utalva.

Rejtő ügyvéd bátyját kérte fel, hogy indítson pert az őt ért rágalmak miatt. A cikket megjelentető Egyedül Vagyunk főszerkesztője, Oláh György azonban országgyűlési képviselőként mentelmi joggal rendelkezett, mire pedig a per lezárult, Rejtő már egy éve halott volt. Ugyan több törvénycikk is kimondta, hogy ,,zsidó hadkötelesek sem a honvédség, sem csendőrség kötelékében fegyveres szolgálatot nem teljesítenek", miután Rejtő megjárta a nagykátai munkaszolgálatos gyűjtőtábort, az akkori Szovjetunió tengelyhatalmak által megszállt területére került, és két héttel a szovjet ellentámadás előtt meghalt.

Link


Kapcsolódó

Száz éve halt meg Ady Endre, mit tudsz az életéről? - Kvíz

Link


Tudod például, hogyan ismerkedett meg Csinszkával?

Link


Mi történt Csinszkával Ady halála után?

Link


Kosztolányi és Karinthy telefonbetyárkodtak, utcalányokkal viccelődtek és röhögőgörcsöt kaptak a temetéseken.

Link


Piszkos Fred








  
 
0 komment , kategória:  Rejtő Jenő  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2024.03 2024. április 2024.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 84 db bejegyzés
Összes: 4845 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4894
  • e Hét: 24713
  • e Hónap: 64534
  • e Év: 242409
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.